A „kelekótya angyalnak” (André Bazin adta ezt a szeretetteljes becenevet Tatinak) ez az utolsó előtti filmje, s egyben a legmélyebb, legszomorúbb humorú remekműve. Három évet várt a bemutatásra, s a legenda szerint egész vagyona, mindene ráment erre a filmre. „A Playtime-nak már szinte hivalkodva nincs egységes cselekményvezetése és elmesélhető története. Helyben futás ez, kapkodó lélegzettel, nem is igazán epizódok füzére, ezek sehogyan sem kapcsolódnak össze: a film a teljes széthullásról és a dolgok, összekapcsolhatatlanságáról szól. S főleg a kapcsolatteremtés reménytelenségéről. A epizódok nem 'darabok', hanem szálacskák, vonalacskák, melyek egyszerre eltünedeznek, elhalnak: csak a hosszú lábú, búsképű Hulot úr bolyong tovább egykedvűen és reménytelenül az értelmetlen üvegházban. A burleszk inspirálta vígjáték, a bohózat ilyen teljes és gyökeres.”
Cím | PlayTime |
---|---|
Év | 1967 |
Műfaj | Vígjáték |
Ország | France, Italy |
Stúdió | Jolly Film, Specta Films |
Öntvény | Jacques Tati, Barbara Dennek, Rita Maiden, France Rumilly, France Delahalle, Valérie Camille |
Legénység | Jacques Tati (Director), Jacques Lagrange (Screenplay), Jean Badal (Director of Photography), Andréas Winding (Director of Photography), Bernard Maurice (Producer), Francis Lemarque (Original Music Composer) |
Kulcsszó | paris, france, modernity, restaurant, modern society, glass, american tourist, steel |
Kiadás | Dec 13, 1967 |
Futásidő | 115 percek |
Minőség | HD |
IMDb | 7.74 / 10 által 568 felhasználók |
Népszerűség | 10 |
Költségvetés | 0 |
Bevétel | 0 |
Nyelv | Deutsch, Français, English |