A megtévesztő egyszerűségű filozofikus alkotás főszereplője egy megtört és egyre elkeseredetebb férfi, aki keres valakit, aki halála után, melyet önkezével hajtana végre, eltemetné. Kocsijával, Irán homok lepte dombjain keresztül autózva, az útjába kerülő embereket meg-megszólítja. Időnként felvesz egy munkást vagy katonát, de kívánsága mindenkit elriaszt. Egy idősebb török ember azonban elvállalja a megbízást, de előtte elmesél egy történetet.
Nader és Simin egy középosztálybeli házaspár a mai Teheránban. Simin válni akar a férjétől, mert az nem hajlandó elhagyni az országot és Alzheimer - kóros édesapját. Simin elköltözik, lányuk, a 11 éves Termeh Naderrel és az állandó gondozásra szoruló nagyapával marad. Nader felvesz egy gondozónőt, Razieh-t, aki mély hite miatt először nem akarja elvállalni a munkát, de körülményei mégis rákényszerítik. Egy nap Nader a sötét lakásba tér haza, ahol apja magatehetetlenül fekszik az ágya mellett. Az ügyből per kerekedik, ami fokozatosan bontakozik ki a néző szeme előtt. A szereplők céljai, szándékai állandó változásban vannak, talán még saját maguk előtt is. A tettek mögött feltételrendszerek és motívumok egész sora húzódik meg, aminek felfejtése a vizsgálóbíró feladata.
Emad (Shahab Hosseini) és Rana (Taraneh Alidoosti) kénytelen kimenekülni, amikor a szomszédos építkezés miatt csaknem rájuk omlik lakóépületük. A házaspárnak egyik napról a másikra kell új lakhelyet találnia, így kapva-kapnak egyik barátjuk segítségén, aki egy közeli ház emeletén ajánl nekik albérletet. Az előző lakó azonban nem tűnt el nyomtalanul: az asszony nem hajlandó elvinni az otthagyott holmijait, ráadásul kiderül róla, prostituáltként a lakásban fogadta az ügyfeleit. Mintha a pár különös szerencsétlenségek sorozatát élné meg, amelyek egyik tetőpontjaként Ranát megtámadják zuhanyzás közben. A nő megússza apróbb külső sérülésekkel, ám az őt érő sokk, a költözéssel járó feszültség és az egyre meglepőbb események alaposan próbára teszik Emad és Rana egymás iránti érzéseit.
Az iráni forradalom előtt az ország egy olyan hely volt, ahol bárki szabadon vallhatta hitét, bármi is legyen az. Egy történet egy jómódú zsidó családról, akik mindent maguk mögött hagytak, mielőtt átadták volna magukat a forradalom szenvedélyének.
Egy sárga taxi jár fel-alá Teherán forgalmas utcáin. Utasai közt van emberi jogi ügyvéd, kalózkiadású lemezekkel seftelő férfi, iskolás kislány, nyugdíjas asszony. Egy közös bennük: mindannyian őszintén megnyílnak, és hol higgadtan, hol szenvedélyesen érvelnek a felmerülő magán- és közéleti témákkal kapcsolatban. Beszélgetőtársuk, a taxisofőr pedig nem más, mint maga a rendező: az egykor politikai okokból házi őrizetre ítélt Jafar Panahi.
Napjaink Teheránjában járunk. Az élő szereplőket mintázó animációban négy fiatal ember sorsa rajzolódik ki egyre megdöbbentőbb részletességgel: mindannyian elkeseredetten keresik a szabadságot és boldogságot, miközben az elnyomó iszlamista társadalom tabuit feszegetik.
A film két fiatal Iráni lányról szól, akik felfedezik, hogy egymáshoz jobban vonzódnak, mint bármiféle férfihoz. Ez természetesen kitaszítottá teszi őket kultúrájukban.
A teheráni vakok intézetében nevelkedő Mohammad alig várja apját, hogy a nyári szünetre haza vigye távoli falusi otthonukba, ahol nagy szeretettel várják már húgai és nagymamája. A természetszerető vak kisfiú hiába próbál meg minden módon egyenrangúként beilleszkedni, új házasságban reménykedő özvegy apja szégyelli őt. Hiába tiltakozik a nagymama, erőszakkal elviszi fiát inasnak, jó messzire, egy vak asztaloshoz. Vajon egymásra találhat valaha apa és fia?
Ki ez a furcsa fiú, aki csendesen üldögél egy busz sarkában, ami tele van üvöltő foci-drukkerekkel, akik éppen egy meccsre mennek? Valójában ez a szégyellős fiú egy álruhás lány. Nincs egyedül, más nők is szeretik a focit Iránban. Mielőtt elkezdődik a meccs, még a bejáratban letartóztatják és egy kerítés mögött kell várakoznia a stadion mellett. Nincs egyedül, más férfiaknak öltözött nők is ide vannak utasítva. Ők mind át lesznek adva a rendőr parancsnoknak a meccs után. De előtte még kínzásokon esnek át! El kell viselniük minden ujjongást és üvöltözést, ami a meccset kíséri és mindezt úgy, hogy nem láthatják. És ami még ennél is rosszabb, végig kell hallgatniuk a rájuk vigyázó katonák kommentárját, akik semmit nem tudnak a fociról. És ezek a fiatal lányok még sem adják fel, megpróbálnak mindent, hogy bejussanak a meccsekre.
