Kulcsszó Misery

Az Apu-trilógia Satyajit Ray, az indiai film talán legjelentősebb képviselőjének első három filmje, amely - bár egy indiai regényen alapul - sok életrajzi motívumot is felhasznál, és amit a filmes tapasztalatokkal addig egyáltalán nem rendelkező S. Ray a szó legjobb értelmében vett amatőr körülmények között forgatott. Az utolérhetetlen szépségű, fekete fehérben forgatott trilógia egy bengáli faluban élő szegény családról szól. Az apa, a tudós író a városba megy dolgozni, hogy megélhetést biztosítson feleségének és kisfiának, akiket kénytelen magukra hagyni. Az apa halálosan betegen jön haza, ettől kezdve az anyának még nagyobb áldozatokkal kell küzdenie azért, hogy tehetséges fiát, Aput taníttassa. A 2. és 3. rész Apu tanulóéveit, férfivá érését, szerelmét, a világgal való meghasonlását, elvonulását, majd lassú gyógyulását meséli el. A film vizuális szépsége, érzelmi mélysége utánozhatatlan és utolérhetetlen, ezt a bravúrt maga a rendező sem tudta még egyszer megismételni.

Michel beleszeret a női fejet ábrázoló kulcstartóba, amely füttyszavára Szeretlek-kel - I love you - válaszol. Ez az érzés annyira hatalmába keríti, hogy amikor sérült foga miatt nem tud fütyülni, féltékeny lesz a szomszédjára, akinek barátnője Marie sértetten fogadja magatartását. A nézőnek nyilván ismerős, milyen szívesen hall egy férfi olyan vallomást, amely kizárólag saját pozitív voltára utal. Michel-ben minden más igénye fölé kerekedik a vágy, hogy szeretetreméltóságában megerősítsék és ezt még Marie közeledésénél is többre tartja. Ettől a nonkonformizmustól már csak egy lépés teljesen kivonulni ebből a megunt világból.

Bár a címszereplő Balthazár egy szamár, nem ezópuszi tanmesét és nem is kalandos állattörténetet látunk. Bresson szavaival: "A szamár ugyanazokat a szakaszokat éli át, mint egy ember: gyermekkorában a becézgetést, érett korában a munkát, a tálentumot az élet feleútján, s a végső misztikát, mely a halált közvetlenül megelőzi. A szamár hordozza a relikviákat, s meghal aztán, mert az emberek bűneit hordozza." A szamár mellett, mely különféle bűnöket - gőgöt, iszákosságot, lustaságot, durvaságot, pénzvágyat, a kiszolgáltatottak megalázását - megtestesítő emberekkel találkozik, a film másik hőse Marie, aki szintén védtelen és vétlen teremtmény. Kettőjük sorsa párhuzamos, mindketten áldozatok. Marie-t Anne Wiazemsky játssza, a legnagyobb modern katolikus író, Claude Mauriac unokahuga. A későbbi híres Godard-színésznő (és Godard nagy szerelme) itt még ismeretlen kislány, kinek gyermeki szépsége, tisztasága és ártatlansága egészen különleges és megejtő. (port.hu)

A sivatag egyre nagyobb területeket hódít a végtelen száraz évszakban. A falu kútja kiapadt, az állatok egyre pusztulnak, és a háború is küszöbön áll. Ahogy a falu lakói szétszélednek, hogy menedéket leljenek, sokan dél felé veszik az irányt. Rahne, az egyetlen írni-olvasni tudó közülük, kelet felé indul három gyermekével és feleségével, Mounával. Viszik minden vagyonukat, néhány bárányt, kecskéket, és a Chamelle nevű dromedárt. Egy jobb élet reményében vágnak neki a sivatagnak...

One Foot in the Grave is a BBC television sitcom series The series features the exploits of Victor Meldrew and his long-suffering wife, Margaret. The programmes invariably deal with Meldrew's battle against the problems he creates for himself. Living in a typical household in an unnamed English suburb, Victor takes involuntary early retirement. His various efforts to keep himself busy, while encountering various misfortunes and misunderstandings are the themes of the sitcom. The series was largely filmed on location in Walkford, near New Milton in Hampshire, although several clues show that the series may have been set in Hampshire – possibly Winchester. Despite its traditional production, the series supplants its domestic sitcom setting with elements of black humour and surrealism.