Karácsony napján egy család önfeledten játszik házuk kertjében, amikor egy bandaleszámolás kereszttüzébe kerülnek. A féktelen lövöldözésben az apa súlyosan megsérül, fia viszont meghal. Az apa a lábadozás során bosszút esküszik: hatalmas elánnal készül fel, hogy a következő karácsonykor leszámoljon a bűnözőkkel, és végezzen gyermeke gyilkosaival. Mindegyikükkel.
Férje hűtlenségét megelégelve a zaklatott feleség drasztikus lépésre szánja el magát, kést ragad, és kasztrálni akarja a férfit. Miután kudarcot vall, fia szobája felé veszi az irányt, ahol azonban sikerrel jár. A tébolyodott nő -szájában a bizonyítékkal- kirohan a házból, majd eltűnik az éjszakában.
A dialógusok és valódi cselekmény nélküli film máshol még soha nem látott perspektívából mutatja meg a természet csodáit, a felhőket, a viharokat, a naplementét és az éjszaka fényeit, hol lassítva, hol felgyorsítva az eseményeket, majd az ember alkotta létesítmények művészien fényképezett részleteiben gyönyörködhet a néző, a milliós nagyvárosok forgatagában, a szinte néptelen sivatagok látványában, a különböző népcsoportokhoz tartozó emberi arcokban, de láthatunk balettszerűen mozgó gyártósoron dolgozó robotokat, az ipar képeit, és láthatjuk az emberi pusztítás nyomait is. Koyaanisqatsi hopi nyelven annyit jelent: egyensúlyából kibillent világ - kizökkent világ. Reggio filmje hol megnyugtatja a nézőt, hol csodálkozásra készteti, de mindenképpen gondolkodásra serkent. Célja, hogy meglássuk a világ hétköznapi csodáit, és megértsük, hogy milyen veszélyek fenyegetik változó világunkat, ha az embernek köszönhetően kibillen a kényes egyensúly!
A César-díjas Mikrokozmosz nem szokványos természetfilm, inkább rovar-eposz, hősökkel, istenekkel. A film címe beszélő cím, a körülöttünk lévő mikrovilágot, magát a mikrokozmoszt teszi láthatóvá a biológus páros. A Mikrokozmoszban egy és negyed órán át minden szöveg, narráció, ismeretterjesztő információ nélkül élhetjük át az apró, fűközeli lények: rovarok, csigák, lepkék életét. Olyan ez a film, mint egy szimfónia vagy mint egy ősi mítoszokat rejtő képeskönyv. Nem természetfilm, nem dokumentum, nem ismeretterjesztő oktatófilm, hanem a valóság valószerűtlen látása, egy nem létező perspektívából való szemlélése, mely így egy valótlan valóságot teremt, ismert lényeket tesz idegenné, saját világunkat a képzelet alkotásává változtatja, vagyis ez a film - ahogy maga nevezi magát - "természeti fikció".
Észak-Amerika ködös erdeiben egy jeti család egy éven át tartó abszurd, vicces és megható utazásra indul. Ezek a bozontos és nemes óriások a túlélésért küzdenek, miközben összeütköznek az őket körülvevő, folyamatosan változó világgal.
Francis Ford Coppola és George Lucas filmjét különleges koncepció alapján forgatták: hősök, szereplők és párbeszéd nélkül. A párbeszédek helyett zenét hallhatunk a film elejétől a végéig, olyan zenét, ami a világ minden tájának muzsikáját magában foglalja. A karakterek helyett pedig dokumentumfilm szerű felvételek rögzítik azokat az eseménysorokat, amelyek az emberiség történelmének és kultúrájának bemutatásához szükséges. A pár évvel ezelőtt nagy sikerrel a mozikban játszott Baraka című film elődjének is tekinthető alkotás méltó módon mutatja be az emberiség egyetemességét.
Stop motion film felnőtteknek, mely az arisztokrata fehér egerek és a tölgy alatt élő rusztikus lények párbaját mutatja be.
