Kulcsszó Neo Realism

Antonio, a külvárosi, munkanélküli családapa hosszú hónapok óta először dolgozhatna plakátragasztóként. A munkához azonban elengedhetetlenül szüksége lenne biciklire. Miután a megváltó jármű a zálogházban helyet cserél a feleség utolsó lepedőjével, úgy tűnik, Róma kiábrándító mocska enged szorításából. Ám az első munkanapon ellopják a kerékpárt. Antonio hű barátja, Bruno a tolvaj után veti magát. "A Biciklitolvajokban egy római munkanélküli végre foglalkozáshoz jut s ennek ellátásához kerékpárra van szüksége. De miközben plakátokat ragaszt a falakra, ellopják a kerékpárját. Egész álló nap járja Rómát, hogy megtalálja nélkülözhetetlen munkaeszközét, de hiába. Így lesz ez a hétköznapi esemény egy szívettépő tragédia tárgya..." Georges Sadoul

Róma, 1944: a német megszállás időszaka. Manfredó körül ellenállók csoportja tömörül, aki illegális sajtóterméket állít elő, üldözötteket rejteget, és a város felszabadításán munkálkodik. A történet középpontjában a nyomdász Marcallo, komor szépség barátnője, valamint az egy német dezertőrnek menedéket adó szerzetes-pap, Don Pietro áll. Az ellenállási mozgalomban aktívan résztvevő Don Pietrót, Manfredót, Marcello barátnőjét, Pinát a Gestapónak sikerül elfognia és kegyetlen kínzások után mindhármukat kivégzik.

Moraldo, Fausto, Leopoldo, és Alberto egy álmos kisváros aranyifjai, akik sehogy sem akarnak belenőni a felnőtt életbe. Szüleik világát szűknek és unalmasnak érzik, nagy tervekről, izgalmas életpályáról álmodoznak, de erejükből legfeljebb némi botránykeltésre futja. Menekülni szeretnének, de csak Moraldónak van annyi ereje, hogy felszálljon a Róma felé tartó vonatra. Az erőteljesen önéletrajzi ihletésű film elkészítésének idején Fellini még maga is pályakezdőnek számított csakúgy, mint fiatal színészei, akik közül a saját nevét is vállaló Alberto Sordi igazi világsztár lett.

A megrázó film a szétbombázott Berlinben játszódik, éhség és reménytelenség szorításában vergődő emberek között. A háború nemcsak a várost dúlta szét, a szörnyű trauma lerombolta azokat az erkölcsi kapaszkodókat is, amelyek segíthetnék az újrakezdést. A film hőse, a kis Edmund is hiába próbál segítséget kapni a felnőttektől. Kínzó gondjaival magára marad, úgy érzi, egyre súlyosabb felelősség nehezedik a vállára, s ez törvényszerűen sodorja a tragédia felé... "A film értelmezésében már a cím is orientál. A nulla a matematikában az az egység, amellyel nem lehet sem osztani sem szorozni. Nullára annak az embernek az élete jut, akinek egykor meglévő pozitív értékeitől megfosztva kell újra kezdenie az életét. Rossellini 1947-ben nem tévedett, nem túlzott, amikor ilyennek látta Németország helyzetét." (Gyürey Vera)

A nyugdíjas tisztviselőnek, Umberto D.-nek egyetlen társa és barátja a kutyája. Nyomorúságos nyugdíjából már a lakbérre sem futja, szobájába új lakót költöztetnek, amíg ő kórházban van. Kétségbeesett lépésre szánja el magát: elhatározza, hogy megöli magát is, kutyáját is, nincs más megoldás. A kutya valószínűleg megérzi gazdája lelkiállapotát, az utolsó pillanatban elszalad, s így mindkettőjüket megmenti. Az embernek szinte kedve támad egy ilyen őszinte, igaz társra, aki átsegíti a legkilátástalanabb helyzeteken is.

A 14. századi toszkániai író "Szent Ferenc virágai" című művéből tizenegy rész mutatja be Szent Ferenc és az őt követő szerzetesek életét, akik azon fáradoztak, hogy az összes apró földi dolog iránti szeretetet hirdessék, és elviseljenek minden megaláztatást. Rossellini filmje az emberi tökéletlenségről és a lélek belső harcáról szól. A korszak végén készült film a neorealista filmművészet egy darabja, melyben Aldo Fabrizi kivételével nem játszanak hivatásos színészek, ő viszont itt egy számára szokatlan szerepben tűnik fel.